8.fejezet

Lydiát  egy szobában találjuk meg. Ott áll s meg nem mozdul, nekem pedig fogalmam sincsen mit akar ott. Csak egy régi magnó szól, amiből egész kellemes zene szól. Scott csak áll ott, engem nézz, ahogyan mindenki más is, de én nem tudom mit tegyek. Miért mindig tőlem várják azokat az információkat amiket ők nem tudnak? Mintha én okosabb lennék ilyen témában. De én csak a fejemet rázom. Nyilván valaki meg halt vagy meg fog halni, vagy halottakat hall.
- Lydia, mit hallottál? - kérdezem, s megfogom a kezeit
- Onnan - mutat  a magnó irányába - Valakik beszélnek
- Mit mondanak? - kérdezem
- Nem értem
Bólintok majd kimegyek. Ezzel sem vagyunk előrébb. Kimegyek a házból s lemegyek a tópartra, és leülök a mollon. Elfekszem. Nézem az eget, s eltűnődöm vajon mennyi igazság van abba, hogy a csillagok hallott emberek, s aki meghal oda kerül, vajon egyszer én is ott leszek, vagy nekem valami más helyet szántak? Talán nekem a pokolban a helyem ha van olyan?  A kor amiben születtem megkövetelte, hogy higgyek istenben, s ezt az egyet magammal hoztam, elvégre elvesztettem már mindenben a hitemet, ez az egy dolog még nem bizonyította, hogy nincsen.  Imádkozom, hogy élve térjek majd ide vissza, mert visszafogok jönni, érzem. Nehéz súlyos lépteket hallok. Nem nézek fel, volt időm megismerni Scott McAll járását.
- Scotty, nem csodás az éjszaka? - kérdezem, de a szemem becsukom, pihenek
- Lana, nem tudom, hogy hogyan de segíts! - kéri
- Ezt teszem, Scott, de jelenleg ötletem sincsen, ki akarhat kinyírni vagy ki rabolta ki Dereket, sajnálom, de nem megy.
- Köszönöm, Lana. - hallom a hangján, hogy szívből így gondolja
- Most menny, Kira biztosan keress. - jelentem ki, de csak elrakom küldeni. Hallom, hogy Stiles erre jön.
A vérfarkas feláll, s köszönés nélkül megy el. Újra az eget kémlelem. Vajon a szeretőim is ott vannak fent, valamelyik csillag mondjuk az én költőm? Vagy tán anyám? S anya, most mosolyogsz? Büszke vagy rám?
- min gondolkozol, Lana? - hallom Stiles hangját.
- Mindenen. - mondom. Először leül majd lefekszik mellém, karjaival magához húzz, én pedig mint kiscica oda bújok hozzá. Szükségem van rá, éreznem kell, hogy szeret. Nekem pedig éreznem kell, hogy élek. Holnap este közel sem lesz ilyen békés, minden farkas aki a házba van, rám akarja majd vetni magát, s majd én is rájuk amennyiben ma nem eszem.Eltolom magamtól a fiút majd felülök. Csak nézem a vizet, kedvem lenne beleugrani, elvégre ha én beleugrom nem fáznék meg. De nem tehetem nincsen itt az ideje a szórakozásnak.Felállok, s elindulok, az  erdő felé. Leülök egy fa tövében, hallom valaki erre jön.  Vagyis valakik. A szaguk, olyan finom. Hallom ahogyan a vérük folyik, ahogyan dobog a szívük. A hasam  megkordul. Ez így nem lesz jó. Rohanni kezdek a ház felé, de egyre rosszabb lesz. Autók vannak a ház előtt. Bemegyek. Lydia a konyhában piákat rak ki. Az emberek tömege felébreszt bennem valamit. A fogaim kezdenek elő bújni. Elindulok egy fiú felé. Barna haja van s viszonylag magas is. Nem a Beachon Hillsbe jár, ez biztos. De van benne valami olyan különleges. Megfogom a kezét, s egy szobába vezetem. Leveszem a kabátját, s közben megcsókolom. Visszacsókol, s ekkor megharapom. Csak szívóm a vért, egyre több és több jön, én pedig egyre mohóbb vagyok. Lépéseket hallok, még pedig Stiles lépteit, de jön mögötte valaki. Scott. De nem foglalkozom velük, egyszerűen csak éhes vagyok, s mint minden ember mert félig az vagyok. Egy kart érzek meg a derekamon. S a kajám is egyre távolodik.
- Lana, mi volt ez? - kérdezi Scott. Megtörlöm az arcom, s tiszta vér. Stiles nem láthat így. Nem láthat engem így. Így nem ami vagyok. Egy szörnyeteg. A fürdőbe veszem az irányt, magamra zárom az ajtót. Belenézek a tükörbe s egy szörnyet látok. Nem hittem volna, hogy valami megtörök. Én Lana Overton. Nem tudom mit akarok, de nem ezt.
- Lana, nyisd ki! - kéri Scott.
- Lana, kicsim....kérlek. - hallom meg Stiles hangját is. Megmosom az arcomat. A vér éppen megy le a lefolyóban. Erőt veszek magamon sajtót nyitok. Elmegyek a két fiú között.  Egyenesen le a tóhoz. Nem hallom, hogy valaki jönne utánam. Pedig sejtem, hogy valamelyik fiú ide tart. És nem Stiles lesz az. Leülök, s várom Scottot, és nem is kell sokat várnom. Scott ül le mellém pár perc múlva.
- Szörnyeteg vagyok. - jelentem ki
- Nem, Lana. A tetteink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Szerintem nem vagy az. - mondja, de én csak felhorkanok.
- És tudod miért? Mert egy szörnyeteg nem segítene.
- Scott...ne is áltasd magad. Ha nem lenék rajta a listán itt se lennék. Ha nem tartoznék a dokinak...akkor Stilesnak se segítettem volna. És egy jó tett, nevezzük annak, nem javít ki, több száz évnyi rosszat. - mondom - Scott, én gonosz voltam, és érdek. Aki több pénzt kínált annak segíttettem. Annak vittem el az ügyfelet. S hidd el, Scott az élet ezért megbüntetett, s ha ennek vége Stiles érdekbe el kell mennem. - jelentem ki. - no meg apám megöl ha nem intézem el a  franciákat.
- Hidd el, Lana amit én eddig belőled láttam....te nem vagy szörnyeteg. - mosolyog rám bátorítóan, fel áll, szép lassan teszi ezt.
- Köszönöm. - szólok utána. Soha nem voltak barátaim, de azt hiszem most már vannak.

7.fejezet

- Kate.  - suttogom.
- Mi? - kérdez vissza Peter Hale
- Kate volt. Nem halt meg, jaguár lett. - jelentem be, ezt az érdekes tényt.
- Hogyan? - kérdezi Derek
- Tudod, Hale, ezt még én sem tudom neked megmondani. - röhög fel gúnyosan, és a fejemet rázom.
- Szóval, Kate segített neki megszökni. Mit akarhat? - kérdi Lydia
Ezután még beszélgetnek, de én az ablakhoz megyek. Csak nézem a kilátást, látni az egész várost. A város ahol a történetem kezdődött, s most be fog fejeződni, Párizsban Jean meg fog ölni. Valaki mellém lép, és ránézek. Derek az. Borostás álla, és persze szép szinte fekete szemei teszik őt vonzóvá, no meg persze a széles vállai, de mégsem vonzódom hozzá, és nem csak Stiles miatt. Nehéz úgy vonzódni valakihez, ha láttad felnőni azt a valakit, még a kezeidben fogtad miután megszületett. Sosem hittem volna, hogy így is látni fogom őt, igazi férfiként. Megfordulok, és megnézem Stilest. Ahogyan ott áll és gondolkozik. Érzem amit ő. Tehetetlennek érzi magát, és persze feleslegesnek. Talán tényleg az. Elvégre rajta kívül ebben a szobában mindenki természet feletti. Jobb valamiben, de Stilesnak meg van az amit minden vámpír, és vérfarkas irigyel. Az, hogy ő ember. Hogy ő minden honnan büntetlenül elmehet, hogy  ő sosincs úgy veszélyben mint mi. Elvégre mit csinálnának az emberek ha megtudnák, hogy vagyunk? Egy ketrecben végeznénk valami kutató laborban, vagy a hadseregben. Mivel feleslegesnek érzem itt magamat, elköszönök. Az autómba ülök, és elindulok hazafelé.

**

Másnap több napra való ruhát teszek el, mivel ma iskola után indulunk a tóparti házba. Mára egy fekete nadrágot veszek fel, egy fehér inggel amin apró kis madarak vannak. Egy szintén fekete blézert kapok fel, és egy fehér magassarkút. A táskáimat felveszem, és elindulok. Írók Deatonnak, hogy ne várjon. Elindulok az iskolába. Péntek van, végre valahára. 

Az iskola parkolójában a kék Jeep mellé állok be. Kiszállok, és elindulok az iskola kapuja felé. Szokás szerint megnéznek a diákok, elvégre ki az aki 18 évesen úgy öltözik fel mint a szülei? Hát én! A szekrényembe beteszem a cuccokat. Valaki átkarolja a derekamat. Érzem az illatán, hogy Stiles az. 

- Szia. - köszön 

- Hali. - köszönök én is. 

- Mi az? - kérdezi. 

- A mai buli. Igaz nem is annyira buli, de akkor is. Stiles, nekem ez új. Én nagyon régen voltam ilyen helyen. És mi van ha elszúrom, és már régen is ettem, mi lesz ha  megkóstolok valakit? 

- Hé, Lana nyugi. Nem lesz baj. - nyugtat, és kézen fogva indulunk el  az első óránkra. 

A nap végén, egyszerre indulunk el. Én viszem Maliát, Kirát, és Lydiát vagyis a csajok együtt fognak utazni.
mindenki betette a táskáját hátulra. Bekapcsolom a rádiót, mert még az kéne, hogy faggassanak, de persze tudnom kellett volna, hogy Lydiát így sem tudom lekapcsolni. Mindent tudni akart, a magánéletemről. Hogy milyen volt anno Shakespeare-t játszani látni, vagy, hogy a költő pasim mely verseket írta nekem. De persze a legtöbbre válaszoltam is neki, meg Kirának, és Maliának. Észre se vettem, de ott voltunk, a kérdéseikkel elszórakoztattak. A ház nem nézz ki rosszul, és persze a tó ott van mögötte.  
Kiszedem a ruháimat, és megkérdezem Lydiát melyik az én szobám.
- A tied, és Stilesé fent az emeleten a lépcső mellett a második. - kacsint egyet. Egy nappal  telihold előtt jöttünk ide, mert elvégre kell egy kis szórakozás mondták a többiek, de mindenki tudja, hogy nem igaz. Csak mindenki dolgozni akar. Elindulok arra amerre mondták. A szobában már ott van Stiles. Póló nélkül. Nincsen tökéletesen kidolgozót hasa, de nincsen szüksége rá. Van benne valami varázslatos. Felém fordul. Ledobom a táskámat, és vámpír sebességgel megyek oda hozzá, és csókolom meg. A csók valami csodálatos ajkai puhák. Kezeimet végig húzom a mellkasán, ő pedig a hátamat simogatja. megszabadít a blézeremtől. Már venné le rólam, az ingemet, de meghallunk egy sikolyt. Egy olyan sikolyt ami az ember csontjáig hatol. Egy Banshee síkit.

6.fejezet

Apám ingben és farmerben van, mellette pedig egy nő áll. Szőke haja van ami a derekáig ér, egy vörös ruhát visel, bakanccsal. Szépen van kifestve. A hölgy nem más mint Lacey, apám jobb keze, mindenben ha értitek.
- kik ezek? - kérdezi
- A férfi a faterom, a nő Lacey. - mondom
- Ő apád társa? - kérdezi, de már odaérünk így nem tudok válaszolni. Apa egyből megölel. Hiányoztál suttogja. Tudom, hogy így van elvégre az apám, és a lány vagyok. Lacey is megölel. Kérdően néznek Stilesra.
- Apa, Lacey..ő itt Stiles. -mutatok a fiú felé - Stiles ő itt apám, és Lacey. Stiles gyanakodva méregeti apámat, és a szőke nőt. Apu is bizalmatlanul fordul a fiú felé. A fekete hajú srác felé fordulok. megölelem.
- Este Derekéknél. - mondom, és elmegy. Kinyitom a kocsimat, s biccentek felé. beülök vezető ülésre, apa mellém, Lacey hátra. Elindulok Deaton háza felé, útközben nem beszélgetünk, apám jelenlétében megtanultam nem beszélek amíg nem kérdezz engem, elvégre ő az úgy mondd király, ami mi kis elcseszett világunkban. Lacey az ablakon nézz ki, apu az utat nézi, ahogyan én is. Deaton házának felhajtójára bekanyarodok. Vámpír sebességgel megyünk a ház ajtajáig, én bemegyek várom, hogy kövessenek, de elfelejtem hogy őket be kell hívni, így meg is teszem. Deaon nincsen itthon. Leülünk az ebédlő asztalhoz.
- Lana, azért jöttem mert mondanom kell valamit. -  kezdd bele apám
- Hallgatlak.
- Franciaországban van egy vezetőnk, nem viselkedik úgy ahogy kéne, Párizs környékén mostanában túl sok a hulla, és nem csak emberek vannak köztük. Vannak farkasok, és más lények is egyaránt
, neked kell rendet rakni Lana. - jelenti ki
- Most nem mehetek el innen. A Benefactor a nyakunkon van, apa, és megígértem nekik, hogy segítek. - jelentem ki
- Lana, ez nem kérdés volt. Ez a te feladatod, a tanácsban elfoglalt helyed miatt. - mondja
- Akkor lemondok arról a helyről, úgy sem adtok nekem igazat semmiben! - kiabálok már szinte apámmal. És őt sem tudom itt hagyni!
- Azt a nyálas képű seggfejet? Lana, szívem, ez csak egy fiú.
- Ő a társam. - jelentem ki, erre megdöbbenek. Lacey megértően nézz rám, apám pedig hitetlenkedve. Nem hisz, nem akar nekem hinni. azt hiszi ez csak egy kifogás, mert mindketten tudjuk, hogy nem kellemes emlékek kötnek a franciákhoz, és ha tehetem elkerülöm az országot.
- Lana, megcsinálod, és már jöhetsz is vissza. - mondja
- Mindketten tudjuk apa, hogy ez nem fog menni. Én nem térek vissza Franciaországból! - ordítok. A francia klán utál, főleg a párizsi. Alexandré óta ha tehetem nem is megyek oda. Történtek köztem és a francia klán között kibékithetetlen dolgok, vagyis nem maga a klánnak hanem a vezető és köztem. És nem nem szerelmi dolgok.
- Lana, ne legyél ennyire pesszimista. - jelenti ki
- Nem vagyok, ez csak az igazság! És tudod meg is értem Jeant amiért  a halálomat akarja látni. Én is azt akarnám, ha megölné a társamat, a társamat akinek az örök létet adtam, hogy örökre együtt legyünk. - jelentem ki halkan.
- Jean már megszegte egyszer a szabályokat. Most megint megtette, és most vele kell példát szolgáltatni! Őt kell megölnöd.
- Akkor álmában ide is hozhatom! -jelentem ki
- Lana, a vámpírok nem alszanak. - és ez így volt. Bármilyen érvet is hoztam fel, el kell mennem oda. Apám meghalni küld, de nem ismeri be.ó, és soha nem is fogja. Neki csak az fontos, hogy hatalmat kapjon, ha nem is tőlem, de valakitől, és ezt a hatalmat mutogassa. Ő hozta a szabályokat, és vele nem is lehet szembe szállni, különben először a társadat majd téged ölet meg. A saját lányát, küldi ide, van mikor jó apa, de van mikor csapni való.
- Mikor kell mennem? - kérdezem
- Zárj le itt mindent, hisz' az ígéreteket be kell tartani, utána egyből indulj, Lana! Én küldök a francia klánnak egy levelet melyben figyelmeztetem őket. - mondja, ezután azt mondja megvárja a válaszukat, ha önkét lecserélik Jeant maradhatsz, de ha nem mennem kell, ezután Deaton akarja megvárni, de nekem mennem kell., Derekéknél találkozunk, és a vérfarkassal próbálunk ma is beszélni. Elindulok a házból, beszélók a kocsimba, és lassan megyek. Szinte mindenki megelőz, kivéve egy kék jeepet. Stiles az. Gondolom biztos akar lenni benne nem megyek e el. Leparkolok a ház előtt,s beszaladok. Mindenki egy helyben ül a kanapén, s egy barna lányt hallgatnak.. Stiles utánam esik be. Látom az arcukon valami nagy baj történt.
- Mi az? -kérdezem
- MIért jött az apád, Lana? -kérdi Peter
- Semmi közöd hozzá, seggfej. - vettem oda
- Lana, ne titkolózz.
- El kell majd mennem, de még nincsen itt az ideje. - jelentem be
- Tudtok, hogy nem maradsz itt. - jelenti be Scott
- De az apám a halálba küld Scott, olyan vámpírok közzé, akik 300 éve várnak a  pillanatra, hogy megöljenek. - jelentem ki
- De van ennél nagyobb bajunk, a  farkas megszökött, és ezt találtuk őt. - mutat fel, egy kék pikkelyszerű valamit.

5.fejezet

- Meg ne egyétek itt egymást- szól a nő
Stiles és én szét válunk, de még mindig ölel, és a n őfelé nézzünk. Stiles felismeri, és utáltatót érezz.
 Kate. - súgja, szóval ez az a tolvaj ribanc, aki megrövidítette  a Hale családot.
A szaga, nem olyan mint egy átlagos farkasé, a többiek mellett megtudok maradni, de ez a farkas..nem is farkas jaguár, bűzlik. És ha valaki ennyire bűzlik az nem abból adódik, hogy farkas, hanem mert szar ember.
- Nem farkas vagy. - mondom. - Jaguár.
- Olyasmi..de te se vámpír vagy- Van benned emberi. Na kinek vagy az ivadéka? - kérdezi s felnevet.,
- Vlagyimir,a legfőbb. - jelentem ki büszkén, mire a nő döbbenten nézz rám.
- DE attól még nem vagy olyan erős min tő - röhög,. Már szólalnék meg, de Stiles a fülembe súgja, hogy maradjon a képességem a titkunk. A nő beleszagol a levegő és megérzi amit én is. Derek jön.  A nőn mintha pánikot látnék. és ezt ki is használom. Neki rontok, és a nyakát fogom. Stiles-nak kiabálok, hogy húzzon el innen, de ekkor már átalakultam, és a fiú döbbenten ül. Szemeim zöldek, világítanak, a fogaim sincsenek a helyén. DE tovább mondom mit tegyen, erek szaga egyre erősebb, és mikor a fiú beszáll a kocsiba, megharapom a jaguárt. A vére, finom, ritkán ittam ilyen jót, amilyen büdös annyira finom is. De nem nyírhatom ki. Csak magamhoz kell láncolnom. Ezért nem iszok olyan sokat. Elengedem. Össze esik, de rám mordul, és már fut is. Letörlöm a számat. A karom tiszta vér. Vámpírsebeséggel megyek Stiles kocsijához, mire keress ne én már mellette vagyok.
- Hagytad futni! - kiabálja
- Hidd el, nem hagytam futni. - mondom, de nem érti. A fogaimat már visszahúztam, de a szemem még zöld lehet, mivel mindent a szokásosnál is jobban látok. Stiles elindul, még mindig érzem Derek Hale szagát. Stiles a fő útra megy, nekem pedig eszembe jut. A kocsim. Basszus.  Reggel el kell érte jönnöm.

Deaton háza előtt állunk meg. Egyikünk sem beszél. Nem mondunk semmit, még egy sziát sem. Kiszállok a kocsiból. Intek, Stiles is így tesz, és bemegyek. Deaton az étkező asztalon ül, és valami könyvet olvas. Leveszem kabátomat, és most veszem észre, hogy a kalapom leesett és elveszett. Odamegyek a  dokihoz. Észreveszek, egy levelet, is a könyv előtt, és még egyet a nevemmel, és apám pecsétjével .  Elveszem, és felnyitóm. Apám azt kérdi, hogy vagyok, és Deaton mesélt neki a helyzetemről, értékeli, hogy segítek nekik.  És a végére, hogy szeret., és olvassam el a könyvet, nem régen találta Firenzében.
- Miért küldte apa a könyvet? - kérdezem
- Én kértem.  Több lényt kívánok megismerni, és Lana kérlek te is olvasd el. - kéri, és bólintok. Mikor rám nézz megdöbben. Biztosan véres vagyok. Felmegyek a szobámba és elmegyek fürdeni. A vér folyik le rólam, mintha nem is lennék. Ezután elmegyek  úgy mondd aludni, sosem alszok mélyen nem is alszok, csak akkor ha valaki álmában vagyok, de ma nincsen rá szükségem, és erőm sem.

** 

Reggel jóval előbb kellek fel, mint kéne. Egy szoknyát veszek fel, ahhoz egy fekete ujjatlan inget, a hajamat kivasalom, és kifestem magam. Végül egy magassarkút veszek fel, igaz azt kézbe hozom míg futok a kocsimhoz. Az autó még mindig ugyan ott áll, és benne van a táskám, és meglepő, de a kalapom is. Beszállok. Felveszem a cipőmet, és elindulok az iskolába. Lassan megyek, nem érdekel semmi. Van időm bőven. Gondolkodom.  Stiles, és én. Vajon ez most mi? Ő a társam ez biztos, valami húzz hozzá, és érzem azt amit ő, és ha itt maradok a gondolatait és hallani fogom, és ő i az enyémet. DE ha itt maradok a kötelék erősebb lesz, és Stiles ember. Meg fog halni. Én pedig megint meghalok. Andrew elvesztése volt a legrosszabb mert ő volt az első. Még nem tudtam, hogy lehet védekezni. És nekünk minden alkalommal mikor meghal a  társunk a szívünk meghasad. Nekem eddig négyszer hasadt  meg. Volt Andrew, egy költő,, egy herceg és egy tiszt. És csak Adrew élhette meg, hogy öreg lesz. Az iskola parkolója még nincsen tele. Beállok a számomra legszimpatikusabb helyre.  Kiszállok, és már meg is hallom Lydia, Malia, és Kira hangját. Feléjük fordulok, ott állnak a kocsim másik végében. Kérdően nézek rájuk.
- Este lesz egy buli, a tóparti házban. - mondja Lydia
- Igen?
- Meg vagy rá hívva. - mondja, és bólintok. Fogalmam sincsen mit mondjak erre. 18.század óta  nem hívtak "buliba" akkor legalább is az estélyek még bulik voltak. Az alkohol nem volt alkohol, és a szex sem volt illetlen, ezeken a helyeken. Malia furcsán fehér a ma este hallatán, nekem pedig leesik. Telihold lesz. Szívás kis farkas. Elindulok a suli felé, de  a lányok felém jönnek, és beszélgetni próbálnak velem, de nekem nem megy, bármit mondanak. Nem vagyok ehhez szokva. Nem szoktam hozzá, hogy valakit én érdekeljek.   A szekrényemhez érünk, és még akkor is kérdeznek az angol tisztről.
- Lányok! Nem akarok bunkó lenni, de 341 évem alatt senki nem akart rólam tudni. Kérlek kicsit lassabban, fogok beszélni de ez nekem új, és furcsa. Néha azt se tudom mit beszéltek. - mondom, és ők bólintanak.
- Rendben, megértelek. - mondja Kira, és elindulunk Irodalomra.

**

Stiles ma végig engem nézett. Néha rám mosolygott vagy én rá. Órák után Stiles mellettem lép ki az épületből, és beszél valami sorozatról, nem is figyelek, de érzek egy szagot és ez neki is feltűnik.
- Kate az? - kérdezi, a fejemet rázom
-  Két Vámpír. - mondom, és körbe nézek. Nem hiszek szememnek. - És az autómnál állnak.

4.fejezet

- Mit akar? - kérdezem a farkast, aki pár órával ezelőtt megtámadod.
- Téged, kicsi szívem. - mondja
- Mit akar? - kérdezek rá, ezúttal a hangom követelőzően cseng.
- Mondtam már, téged. - válaszol, arcán kaján vigyorral.
Feltűröm a pólóm ujját, és behúzok neki egyet, ennek hatására pedig kiesik az egyik foga.
- Ribanc. - hallom meg a hangját.
- Kér még egyet? - kérdezek vissza
- Nem. - válaszolja
- Akkor válaszoljon a kérdésemre. - mondom
- Rosszul tette fel a kérdést, kedves. - mondja, és segítség kérően Scottra nézek, aki ezt a sarokból nézi végig, ahogyan Stiles, Derek,és Peter.
- Ki bérelte fel? - kérdezi helyettem Peter
- Senki. - köpi felém a szavakat.
letérdelek pontosan, a farkas elé. Nem lehet sokkal idősebb tőlem. Nincsen farkas alakban így még helyesnek is nevezném őt, de meg akart ölni.
- Nem akar meghalni ugye? - kérdezem kedves mégis fenyegető hangon
- Nem.
- Akkor válaszokat kérünk, mégpedig most. Szeretem a farkast vért. - mondom, és elmosolyodom
- Nem bérelt fel senki, láttam a listát, és a testet kellett volna leszállítanom, hogy lássák, tényleg halott, ezután megkapom a pénzt. - meséli kétségbeeset hangon
- Nem hiszek magának. - mondom elkeseredetten
- Kérem..- könyörög
A sarokban állok felé fordulok.
- Ettől nem tudunk meg többet. Menjetek ki! - parancsolom, és már érzem is ahogyan előjönnek a fogaim, szinte átszúrják az ajkamat, és így tudom a szemem színe is zöld lesz, de Derek Hale megszólal
- Ne öld, Lana. Lehet, hogy tudd majd segíteni.
- Igaza van, majd én vigyázok rá. - mondja Peter, visszahúzom a fogaimat, és megszólalok
- Hát, velem jobban járt volna, tudja én gyorsan öltem volna meg. - mondom  a farkasnak és lelépek. De valaki megfogja  a kezemet. Stiles  az. Kérdően nézek rá.
- Majd én elviszlek láttam nem kocsival jöttél. - mondja. Én pedig mormolok egy köszönöm öt.
Ahogy megkaptam a hívást, felvettem egy farmert, egy régi kinyúlt pólót, és a tornacipőmet.  A hajamat csak laza kontyba kötöttem, és rohantam. Ez is előny ha vámpír volt az egyik ősöd, gyorsabban futkorászol, és ugrálsz egyik ház tetőről a másikra mint Jason Stathem, és ilyen helyes srácok visznek haza mint Stiles.  Nem beszélgetünk, néha mikor nem megy a kocsi rajta kapom, hogy engem nézz, és kérdezne valamit, de  nem teszi fel a kérdést. Én csak nézek ki az ablakon. Mindenhol házak. Emberek lakják e vagy valami más? Egy vérfarkas, egy vámpír, vagy egy kanima, vagy más természetfeletti lény? Sokszor elgondolkozom ezen, vajon ki lakhat abban a házban és itt Beacon Hillsben van értelme a  játéknak. Stiles, Deaton háza előtt áll meg.
- köszönöm. - mondom
- Furcsa így látni. - mondja
- Hidd el én is régen léptem így ki a házból. - mondom s' közben mosolygok
- Jól áll.- bókol, de én felé hajolok. Olyat teszek amit nem lenne szabad, de ha belegondolok sokszor teszem azt. Megcsókolom. Stiles meglepődik, de karjait, a derekamra teszi, én pedig az arcát fogom. Ajkaink lassú táncot járnak, a szemünk csukva van. Én vetek véget a csóknak.
- Holnap találkozunk. - köszönök el, és kiszállok.
- Lana! - hallom Stiles hangját, de én belépek  a házba. Elindulok a szobámba, leveszem a farmert, és a cipőt, és bedőlők az ágyba.

**
- Szóval mit akart a farkas? - kérdezi Lydia a női mosdóba. A tükörben látom, hogy jól nézek ki. Vörös rúzsom tökéletesen passzol, a piros nadrágomhoz, ami jól kiegészíti a fehér blúzomat, és persze megigazítóm   a kalapomat.
- Nem tudom. -válaszolom
Vége van a napnak, de Lydia megkért maradjak még a lacrosse edzésre, addig tovább tudd faggatni. Leülünk, a hátsó sorba. Stiles nem beszélt velem mióta megcsókoltam. Magamon éreztem a tekintetét, de hozzám se szólt egész nap, ami már kezdet zavarni, nem is kicsit.  Amikor nem ő nézett engem én néztem őt. Ott volt neki Malia, láttam, hogy néznek egymásra, és a csókok, a csókok melyeket szünetben váltottak.
- Miért veled akart beszélni? - kérdezi, nekem pedig kezd elegem lenni a lányból egész nap másról sem beszél csak erről.
- Nem tudom, Lydia, nem tudok semmit. Nem mondott egy kibaszott szót sem  a farkas! legalább is semmi értékeset amiből tudjuk, hogy ki lenne a Benefactor! - kiabálok vele, és felállok. De ahogy elhaladok a padok előtt, valakibe ütközöm, aki nem más mint Stiles.
- Bocs. - mondja
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdezem - Tudod mit ne válaszolj, Stiles.
Felnézek a fiúra egyenesen a szemébe.
- Sőt tudod, mit? Menj a fenébe! - kiabálok vele is. Lelépek innen.  Kimegyek az iskola épületéből, és beülök a kocsimba. Nem tudom merre megyek, csak megyek az ösztöneim szerint. Az erdő előtt állok meg. Kiszállok a kocsiból, és elindulok az erdőben. Emlékszem itt volt valahol a régi Hale ház is, és persze elég sok fontos embernek mindene itt volt. Az én koromban, ez volt a megélhetés az erdő. Ahogy egyre beljebb megyek, egyre rosszabb megérzésem lesz. Egy dombra érek ki, innen látni az egész várost. Van ott még valaki vagyis a szagát érzem. Nem régen mehetett el, olyan mint egy farkas, de mégsem. Mint egy jaguár, dél-Amerikában éreztem utoljára ilyet.
- Ki vagy? - lép elém egy szőke nő.  A szak tulajdonosa, büdös.
- Az Álomfogó. - jelentem ki - Te?
- A halálod. - válaszolja, ekkor kezdek el rohanni.  Nem nem félek tőle, sőt elég nagy az esély, hogy nem én maradnék alul. A harchoz nincsen kedvem. van mikor van ahhoz hangulatom, de most nincsen. Ahogy rohanok, egy erős testbe futok bele. Aki nincsen egyedül.
- Lana. - hallom meg Scott hangját, és a kezemet fogja, én pedig csak nézem őt.
- Volt egy nő. Szőke hajú és bűzlik.  - jegyeztem meg
- Vidd, Lanát haza, én meg nézem a nőt. - mondta Scott
Stiles megfogta a kezemet, de én kihúztam azt, és elindultam egyedül. Nem kell a segítsége. Arra nem volt képes, hogy közölje, hogy hiba volt a csók. De nem ő hozzám se szól, és ez idegesít.
- Lana, állj meg! - kiabál, a parkolóban vagyunk, már szállnék be a kocsiba.
- Miért?
- Bocsánat, igen bunkó voltam, hogy nem szóltam ma hozzád, sajnálom. - és ekkor magához húzz. Az autónak dönt, és úgy csókol. Az ajkai simogatják az enyémet. Nem szólok semmit. Én nem, de más igen. Felismerem a szagot, és a hangot is, a szőke nőtől jön,

Sziasztok! 
Hogy tetszett a rész? 
És sejtitek ki lehet  szőke hölgy? 

3.fejezet

Másnap reggel, Deaton keltett fel, miszerint iskolába kell mennem. Mikor kikeltem az ágyból, egyből a fürdőbe mentem. Sminkeltem, és megcsináltam a hajamat. A szobámban egyből a szekrényemhez mentem. A szobám ami a vendég szoba volt, a szoba szép, de semmi személyes nincsen benne.  A falak sárgák, középen van egy hatalmas ágy, és két oldalt van egy hatalmas szekrény, az ágy előtt pedig egy tévé van. A ruháim már mind a szekrényekben vannak, Deaton jóvoltából. Fehérneműt veszek fel. Egy rózsaszín virág mintás blúz mellett döntök, és a fekete farmerem mellett. Cipőnek pedig egy magassarkú szandált veszek. A táskámat a vállamra veszem, és megyek le  a lépcsőn. Deaton már nincsen itthon.Előveszem a kulcsaimat és elindulok.  A kocsimmal az iskola előtt állok meg. Elindulok az épületbe, de valaki megfogja a kezemet. Scottal, és Stilesal találom szembe magam.
- Üdvözlünk a gimibe, Lana.- mosolyog rám Scott - hányadszor jársz gimibe?
-Először. - válaszolom
- Mi? -kérdeznek vissza egyszerre
- Mikor én voltam fiatal nem volt olyan, hogy iskola vagyis volt, de nem nőknek, és ez nem is változott 1930-as évekig, de akkor már nem akartam járni, írni tudok olvasni szintén, beszélek több nyelvet is.
-  Mivel kezdesz? - kérdezi Stiles
- Történelem - válaszolom, mire azt mondják kövessem őket. A terembe ők mennek be előttem, és elfoglalják a helyüket, én pedig Stiles elé ülök le. Nem érdekel kinek a helyére ültem majd elül máshová.  Előveszem a történelem könyvet, és a füzetemet, és egy tollat. Mire felnézek egy barna hajú lány áll előttem.
- Ez az én helyem. - mondja
- Malia..- kezdi Stiles, de közbe vágok
- Már az enyém. - jelentem ki. Érzem a szagán, hogy nem lehet átlagos farkas. Született farkas, mint a szaga mutatja.
-  Nem. - jelenti ki egyszerűen
Felállok, szem magasságba kerülök vele.
- Tiszteld az idősebbet.- jelentem ki
Malia Stilesra nézz,e a fiú szerint igazam van, így elül innen a kisbarátnője. Malia nem szimpatizál velem, igaz mintha én szeretném őt. Visszaülök a helyemre, és az óra elkezdődik . A tanárunk Napóleonról beszél. Nem nagyon figyelek oda, minek mikor átéltem? És még a sztori főszereplőjét is ismerem, sőt az apósom volt.  Igaz nem vér szerinti apja volt Alexandré - nak. Hivatalosan nem voltunk házasok, de ő volt az egyik társam. A kapcsolatunk elég nyílt volt a családban, de köz nem nagyon tudod róla.

A nap további része unalmasan telt. Voltam irodalom órán, és matekon, tesin, és még egy biológián. Ebédszünetben megbeszéltem a többiekkel, hogy Scotthoz megyünk.  Deaton még tegnap elmondta nekik, hogy segíteni fogok, és most már mintha én is a falka tagja lennék, de sose fogok tudni beilleszkedni közéjük. Volt annak oka, hogy nem maradtam apámmal, és a klánnal, hogy egyedül jártam a világot. Magányos voltam egész életemben.   Mikor vége lett az óráimnak elindultam az alfához. A farkas nem lakott messze a gimnáziumtól, és Lydia utasításait követve aki velem érkezett hamar ott voltunk. Bementünk a házba ami nyitva volt. A két fiú, és Derek Hale a nappaliban foglaltak helyett. Leültem a kanapéra.
- Várunk még valakit, - kérdezem, és ekkor befutott Liam Dunbar, a Scott falkájának legfiatalabb tagja. Malia pedig a mosdóból tért vissza közénk.  Lydia mellém ült. Scott állt, ahogy Stiles is. Liam a földön foglalt helyet, míg Malia egy fotelben. Az alfa kezdte meg a beszélgetést, a benefactortról volt szó, senki nem tudja mivel állunk szemben, Persze voltak tervek, hogyan tudjuk meg ki az, és persze a rejtély, ki rabolhatta ki a Hale családot, és persze hol lehet Kate aki nagy eséllyel pályázót erre a posztra.
- De miért, Lana ér a legtöbbet? - kérdezi Scott
Mindenki rám nézz, tőlem várják a választ.
- Mert ritka az olyan mint én. - mondom
- Miért? - jön a kérdés Stilestól.
- Mert csak 2 álomfogó van. És mi ketten soha nem ismerhetjük egymást. -mondom
- Mesélj, Lana. - kéri a legfiatalabb farkas
- És mit akartok tudni?
- Mindent - jön a válasz Stilestól.
- 1674-ben láttam meg a napvilágot, Salemben. Anyám, egy rendes asszony volt, apám a helyi cipész, vagyis azt hittem, hogy ő az apűm Elsőként érkeztek az Új Világ ezen városába a nagyszüleim, a szüleim már itt születtek. Mikor kamasz lettem elkezdtek nekem férjet keresni, ő volt William Overton. William  itt élt, Beacon Hillsben. Mielőtt eljöttem volna azon  a napom jöttek a vádak anyámra. Akkor kezdődött a salami boszorkányper, és anyám ennek volt az áldozata ahogyan apám is.  Nem láttam, hogyan égetik meg őket, de arra emlékszem mikor megkaptam a levelet arról mi történt velük.  William elvett feleségül. A nászéjszakám volt életem legrosszabb napja. A férjem durván szerette én pedig szűz voltam. Ordítottam a fájdalomtól. De termékeny lett az éjszaka. Megfogant az első fiam, Lucas. Őt követte rá 1 évre jöttek az ikrek, Mary és William. Mary volt szívemnek legkedvesebb, de 3 éves volt mikor megfázott, és meghalt. Akkor álltam meg az öregedésben, és jöttek a változások. Vágytam a vérre. A lányom temetésén ismertem meg az Apámat, aki elmondta mi vagyok, és hogyan ismerte meg anyámat, és hogyan is lettem én.  Ő mondta el mi vagyok. És ekkoriban jöttem rá, hogy nekem Andrew kell, William testvére,  ekkoriban öltem meg a férjemet, de persze balesetnek állítottam be, William egy bárány bőrbe bújt farkas volt. A hegeim mind neki köszönhetőek. De aztán megváltoztam, én is leléptem. Apámhoz mentem, Angliában értem, de közben figyeltem a fiaimra. Mindketten szép nőt vettek el, és ma is élnek unokáim. Aztán ott voltam híres történelmi helyeken, de mindig visszatértem ide, Beacon Hillsbe, mert a lányom sírja itt van, és minden évben itt voltam Vele, egyszer minimum. - fejezem be a sztorit.
- Ez.... - keresi a szavakat Lydia
- Hihetetlen. - mondja Derek
- Mi olyan hihetetlen ebbe? - kérdezem
- Minden. - válaszolja Derek
- Életed legemlékezetesebb pillanati? - kérdezi Liam
- A gyerekeim születése, mikor megkaptam a hírt, hogy Hitler halott, Mikor találkoztam John Lennonal, A berlini Fal leomlása, Az első Nirvana koncert. - mondom
- Ki az apád? - teszi fel a kérdést Scott
- A vámpírok feje,  a legerősebb vámpír.  Az első igazi vámpír, vagyis annak a fia. A nagyapám volt Drakula, az apám az ő fia. - mondom, mire Stilesnak leesik az álla, de többiek reakciója is azonos.
- Gondolom, nem csillog a börőd ha napfény éri? - kérdi Stiles
- Nem..nekem mivel félvér vagyok semmi bajom a nappal, de apának annál inkább, és a többi vámpírnak is. - mondom, és felállok - én megyek, jó délutánt vagy mi.
Ezután inni megyek. Egy drogosokkal teli helyre megyek. Iszok kettőnek a véréből, és érzem, hogy egy ideig elég lesz. De mikor kilépek, karmokat érzek a karomon. A szakból ítélve vérfarkas.  Hátra fordulok, és egy barna helyű, és farkasként kék szemű egyeddel állok szembe. Ölt már ártatlant, csak ez jár a fejembe. Na meg a pénz amit értem kap. Kiszabadítom a karomat, és rohanok. Vámpír sebességgel futok az autóm felé. Mikor odaérek, előveszem a kocsimba tartott tűzoltó készüléket. Hallom, hogy a farkas itt van mögöttem. Megvárom míg mögém lép, és ütők. Nem akarom megölni csak elkábítóm, majd elviszem a Hale családnak. Az elájult farkast beteszem a kocsim hátuljába, és Derekhez viszem, aki mire odaérek kinyitotta az ajtót. A farkast ledobom a földre.
- Innentől a tied. - közlöm, és lelépek. Deaton házához megyek. Deaton még nincsen itthon. Elmegyek lezuhanyzom. Felveszem a pizsimet ami nem más mint egy eredeti Beatles-ős felső, és egy bugyi. Azonban mikor lefeküdnék kapok egy hívást, Stilestól.
- Igen? - szólok bele
- Lana, a farkas akit hoztál Dereknek magához tért, de nem beszél mással csak veled. - közli

2.fejezet

2 hónappal később

Már megint itt ezen a helyen találom magam. Tegnap este hívót fel Stiles, hogy tudnom kell néhány dologról, amik érintik az életemet. Még szerencse, hogy itt maradtam az államokban,és nem hallgattam a szívemre, mely vissza vitt volna Finnországba vagy Angliába. De itt maradtam New Yorkba, és az ottani klán vezérét ellenőriztem és persze még csináltam a dolgomat egészen tegnap estig. Stiles telefonált, hogy fontos dolgot kell elmondania. Így itt vagyok, a Stilisnki ház előtt, és bekopogok. Érzem, hogy bent van, és már izgult na meg hogy hiányoztam neki.  Ha tudná, hogy én is ezt érzem, és nagyon nem hiányzik ez az érzés. Nem Stiles nyit ajtót hanem a farkas.
- Scott. - mosolygok rá bájosan
- Szia,Lana. - köszön, és el áll az útból, hogy betudjak menni.   Belépek a házba, és megcsapnak az illatok.
Scott mutatja az utat. Stiles szobájába vezet. A szobában ott van Lydia, aki az ágyon ül, Stiles aki csak járkás fel-alá, egy lány akivel még nem találkoztam farkas szaga van neki is, a hölgy egy széken ül. Derek Hale a sarokban áll keresztbe tett kezekkel. És Kira, a róka is itt van, a lány Lydia mögött az ágyon ül.
- Mi volt ennyire fontos? - kérdezem meg hangosan
Mindenki rám emeli a tekintetét.
- gyors voltál. - mondja enyhe szarkazmussal a farkas lány
- Ha az életemről van szó.
Stiles tekintetét végig magamon érzem. Minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel figyeli.
- Van egy lista. - kezdi a beszédet Scott. Megvárja míg újra ránézek. - Egy lista nevekkel, és a nevek mellett árakkal. Valaki más természet feletti lényeket bérel fel arra, hogy azok megöljék az összeset itt Beacon Hillsben.
- Nekem ez miért fontos? Csak nem arra kértek öljek? - nézek gúnyosan Scottra
- Rajta vagy a listán, Lana. - mondja Derek - a legnagyobb összeggel, Szívem.
Vámpír sebességgel megyek oda a laptop elé, és nézem a listát. És ott vagyok. Több millió dollár amit értem lehet kapni. Én miért vagyok rajta? Nem is vagyok Beacon Hills-be való. És kinek van ehhez képe? Ha apám megtudja megöli.
- Tudjátok ki ez? - kérdezem
- Nem. - válaszolja Lydia
- Ő fog rosszabbul járni, ha tényleg megakar ölni. - mondom.
- Miért? - kérdezi Scott
- Mert a klánom összes tagja bosszút fog rajta állni. - mondom. - és hidd el nem megölni fogják, az túl kegyes lenni
- Furcsa véleményetek van arról, hogy mi a kegyes és mi nem. - mondja Stiles
- Nekünk most menünk kell. - mondja Scott.
- Hová?
- Iskolába. - válaszolja a kérdésemet meg Lydia
Mindenki feláll, még én is. Soha nem jártam oda. Nem volt rá igényem. De gondolom nincsen itt maradásom azok után, hogy mindenki elmegy. Stiles előre enged, én pedig elmosolyodom rajta.
- Vigyázz magadra, Lana! - kiabálja utánam Stiles. Én pedig csak bólintok. Beülök a kocsimba, és elindulok a rendelő felé, de teszek egy kisebb kitérőt, a temetőbe. Van ott valaki aki számomra egykor fontos volt. Megállok a temető előtt az autómmal. Az egyik árusnál beszerzek néhány virágot, majd bemegyek a temetőbe.Hátulra indulok el, a régi sírók felé. A temető legeldugótabb zugába kell mennem, de ott vagyok. Mary. A kislányom sírja még mindig ugyan olyan mint volt. Leteszem a virágot, a kőre. Leülök a kőre, a virág mellé. 3 gyerekem közül, ő a legkedvesebb nekem. A kislányom, a maga szőke fürtjeivel, de megfázott még gyermek ként, és itt tudtam meg ki vagyok, hogy mire vagyok képes. Megfogadtam segíteni fogok akinek tudok. De persze azóta megváltoztam, ahogy változtak a körülmények is, de most itt van Stiles, úgy érzem ő más. Segítenem kell nekik. Stiles hiába nincsen a listán a barátai igen, és ha őket levadásszák Stilesnak fájni fog. Felállok, és elindulok vissza  akocsimhoz, majd a rendelőbe.   Deaton autója ott áll a ház előtt. Kiszállok majd belépek.  Ő köszön nekem előbb. Behív a helységbe ahol a múltkor is voltam. Megkér üljek le. Meg is teszem. Lábaimat keresztbe teszem. Fekete-fehér magassarkú cipőmbe vagyok, egy fekete nadrággal, és egy blúzzal, amin egy blézer van. Deaton rendelője nem változott semmit. Érzem a másik helységből áradó állat szagot.  Deaton előttem foglal helyet, kérdően nézek rá. Nem tudom mit szeretne, nem érzek semmit.
- Lana,segítenél? -kérdezi
- Miben?
- Elkapni a Benefactort. Itt maradnál, és beíratnálak a gimibe. - mondja, mire én leeset állal nézek rá, segíteni akarok, de mint az ő gyereke?
- Nem akarok rasszista lenni, de te fekete vagy, én meg fehér..furcsa lennék a gyerekednek.
- Örökbefogadás. - válaszol, és igaza van. Bólintok. Itt kell maradnom segíteni nekik, még ha ez azt is jelenti, hogy gimibe kell járnom majd.
- Akkor induljunk, lányom. - mondja
- De papírok?
- Vannak hamis papírjaid, nem, Lana? - bólintok - nekem vannak rendesek, és van egy az örökbefogadásodról. Még akkor csináltam mikor felbukkant a Benefactor.
- Honnan tudtad, hogy segíteni fogok? - kérdezem
- Stiles, és te. Ő a társad. És hiába nincsen a fiú a listán mindketten tudjuk mi fáj a legjobban az embernek.
- Ha a szeretteink halnak meg. - mondom, és közben lefelé nézek.
Deaton megy ki először, én pedig utána megyek.

- Üdvözöllek  iskolánkban, Lana. - mosolyog a nő a titkárságon. Én visszamosolygok. A kezembe nyom egy órarendet, és már  megyünk is, de ha gondolom beülhetek az utolsó órára, vagy megnézhetem a lacrosse edzést. Úgy döntöttem a lacrosse edzést megnézem. Kíváncsi vagyok  milyen is az. Deaton viszont hamar lelépett. Még volt addig egy egész órám, de én odamentem a pályához, mentem volna, de kicsengetek.  Valaki megfogta a kezemet. Scott McAll arcával találtam szembe magamat. Mellette pedig ott volt Lydia.
- Mit csinálsz itt?
- Beszél az ember így az iskola társával? - kérdezem. Érzem, hogy Stiles engem nézz hátulról. Hallotta amit mondtam, és érzem, hogy örül ennek a hírnek. De aggódik valami miatt aggódik.