3.fejezet

Másnap reggel, Deaton keltett fel, miszerint iskolába kell mennem. Mikor kikeltem az ágyból, egyből a fürdőbe mentem. Sminkeltem, és megcsináltam a hajamat. A szobámban egyből a szekrényemhez mentem. A szobám ami a vendég szoba volt, a szoba szép, de semmi személyes nincsen benne.  A falak sárgák, középen van egy hatalmas ágy, és két oldalt van egy hatalmas szekrény, az ágy előtt pedig egy tévé van. A ruháim már mind a szekrényekben vannak, Deaton jóvoltából. Fehérneműt veszek fel. Egy rózsaszín virág mintás blúz mellett döntök, és a fekete farmerem mellett. Cipőnek pedig egy magassarkú szandált veszek. A táskámat a vállamra veszem, és megyek le  a lépcsőn. Deaton már nincsen itthon.Előveszem a kulcsaimat és elindulok.  A kocsimmal az iskola előtt állok meg. Elindulok az épületbe, de valaki megfogja a kezemet. Scottal, és Stilesal találom szembe magam.
- Üdvözlünk a gimibe, Lana.- mosolyog rám Scott - hányadszor jársz gimibe?
-Először. - válaszolom
- Mi? -kérdeznek vissza egyszerre
- Mikor én voltam fiatal nem volt olyan, hogy iskola vagyis volt, de nem nőknek, és ez nem is változott 1930-as évekig, de akkor már nem akartam járni, írni tudok olvasni szintén, beszélek több nyelvet is.
-  Mivel kezdesz? - kérdezi Stiles
- Történelem - válaszolom, mire azt mondják kövessem őket. A terembe ők mennek be előttem, és elfoglalják a helyüket, én pedig Stiles elé ülök le. Nem érdekel kinek a helyére ültem majd elül máshová.  Előveszem a történelem könyvet, és a füzetemet, és egy tollat. Mire felnézek egy barna hajú lány áll előttem.
- Ez az én helyem. - mondja
- Malia..- kezdi Stiles, de közbe vágok
- Már az enyém. - jelentem ki. Érzem a szagán, hogy nem lehet átlagos farkas. Született farkas, mint a szaga mutatja.
-  Nem. - jelenti ki egyszerűen
Felállok, szem magasságba kerülök vele.
- Tiszteld az idősebbet.- jelentem ki
Malia Stilesra nézz,e a fiú szerint igazam van, így elül innen a kisbarátnője. Malia nem szimpatizál velem, igaz mintha én szeretném őt. Visszaülök a helyemre, és az óra elkezdődik . A tanárunk Napóleonról beszél. Nem nagyon figyelek oda, minek mikor átéltem? És még a sztori főszereplőjét is ismerem, sőt az apósom volt.  Igaz nem vér szerinti apja volt Alexandré - nak. Hivatalosan nem voltunk házasok, de ő volt az egyik társam. A kapcsolatunk elég nyílt volt a családban, de köz nem nagyon tudod róla.

A nap további része unalmasan telt. Voltam irodalom órán, és matekon, tesin, és még egy biológián. Ebédszünetben megbeszéltem a többiekkel, hogy Scotthoz megyünk.  Deaton még tegnap elmondta nekik, hogy segíteni fogok, és most már mintha én is a falka tagja lennék, de sose fogok tudni beilleszkedni közéjük. Volt annak oka, hogy nem maradtam apámmal, és a klánnal, hogy egyedül jártam a világot. Magányos voltam egész életemben.   Mikor vége lett az óráimnak elindultam az alfához. A farkas nem lakott messze a gimnáziumtól, és Lydia utasításait követve aki velem érkezett hamar ott voltunk. Bementünk a házba ami nyitva volt. A két fiú, és Derek Hale a nappaliban foglaltak helyett. Leültem a kanapéra.
- Várunk még valakit, - kérdezem, és ekkor befutott Liam Dunbar, a Scott falkájának legfiatalabb tagja. Malia pedig a mosdóból tért vissza közénk.  Lydia mellém ült. Scott állt, ahogy Stiles is. Liam a földön foglalt helyet, míg Malia egy fotelben. Az alfa kezdte meg a beszélgetést, a benefactortról volt szó, senki nem tudja mivel állunk szemben, Persze voltak tervek, hogyan tudjuk meg ki az, és persze a rejtély, ki rabolhatta ki a Hale családot, és persze hol lehet Kate aki nagy eséllyel pályázót erre a posztra.
- De miért, Lana ér a legtöbbet? - kérdezi Scott
Mindenki rám nézz, tőlem várják a választ.
- Mert ritka az olyan mint én. - mondom
- Miért? - jön a kérdés Stilestól.
- Mert csak 2 álomfogó van. És mi ketten soha nem ismerhetjük egymást. -mondom
- Mesélj, Lana. - kéri a legfiatalabb farkas
- És mit akartok tudni?
- Mindent - jön a válasz Stilestól.
- 1674-ben láttam meg a napvilágot, Salemben. Anyám, egy rendes asszony volt, apám a helyi cipész, vagyis azt hittem, hogy ő az apűm Elsőként érkeztek az Új Világ ezen városába a nagyszüleim, a szüleim már itt születtek. Mikor kamasz lettem elkezdtek nekem férjet keresni, ő volt William Overton. William  itt élt, Beacon Hillsben. Mielőtt eljöttem volna azon  a napom jöttek a vádak anyámra. Akkor kezdődött a salami boszorkányper, és anyám ennek volt az áldozata ahogyan apám is.  Nem láttam, hogyan égetik meg őket, de arra emlékszem mikor megkaptam a levelet arról mi történt velük.  William elvett feleségül. A nászéjszakám volt életem legrosszabb napja. A férjem durván szerette én pedig szűz voltam. Ordítottam a fájdalomtól. De termékeny lett az éjszaka. Megfogant az első fiam, Lucas. Őt követte rá 1 évre jöttek az ikrek, Mary és William. Mary volt szívemnek legkedvesebb, de 3 éves volt mikor megfázott, és meghalt. Akkor álltam meg az öregedésben, és jöttek a változások. Vágytam a vérre. A lányom temetésén ismertem meg az Apámat, aki elmondta mi vagyok, és hogyan ismerte meg anyámat, és hogyan is lettem én.  Ő mondta el mi vagyok. És ekkoriban jöttem rá, hogy nekem Andrew kell, William testvére,  ekkoriban öltem meg a férjemet, de persze balesetnek állítottam be, William egy bárány bőrbe bújt farkas volt. A hegeim mind neki köszönhetőek. De aztán megváltoztam, én is leléptem. Apámhoz mentem, Angliában értem, de közben figyeltem a fiaimra. Mindketten szép nőt vettek el, és ma is élnek unokáim. Aztán ott voltam híres történelmi helyeken, de mindig visszatértem ide, Beacon Hillsbe, mert a lányom sírja itt van, és minden évben itt voltam Vele, egyszer minimum. - fejezem be a sztorit.
- Ez.... - keresi a szavakat Lydia
- Hihetetlen. - mondja Derek
- Mi olyan hihetetlen ebbe? - kérdezem
- Minden. - válaszolja Derek
- Életed legemlékezetesebb pillanati? - kérdezi Liam
- A gyerekeim születése, mikor megkaptam a hírt, hogy Hitler halott, Mikor találkoztam John Lennonal, A berlini Fal leomlása, Az első Nirvana koncert. - mondom
- Ki az apád? - teszi fel a kérdést Scott
- A vámpírok feje,  a legerősebb vámpír.  Az első igazi vámpír, vagyis annak a fia. A nagyapám volt Drakula, az apám az ő fia. - mondom, mire Stilesnak leesik az álla, de többiek reakciója is azonos.
- Gondolom, nem csillog a börőd ha napfény éri? - kérdi Stiles
- Nem..nekem mivel félvér vagyok semmi bajom a nappal, de apának annál inkább, és a többi vámpírnak is. - mondom, és felállok - én megyek, jó délutánt vagy mi.
Ezután inni megyek. Egy drogosokkal teli helyre megyek. Iszok kettőnek a véréből, és érzem, hogy egy ideig elég lesz. De mikor kilépek, karmokat érzek a karomon. A szakból ítélve vérfarkas.  Hátra fordulok, és egy barna helyű, és farkasként kék szemű egyeddel állok szembe. Ölt már ártatlant, csak ez jár a fejembe. Na meg a pénz amit értem kap. Kiszabadítom a karomat, és rohanok. Vámpír sebességgel futok az autóm felé. Mikor odaérek, előveszem a kocsimba tartott tűzoltó készüléket. Hallom, hogy a farkas itt van mögöttem. Megvárom míg mögém lép, és ütők. Nem akarom megölni csak elkábítóm, majd elviszem a Hale családnak. Az elájult farkast beteszem a kocsim hátuljába, és Derekhez viszem, aki mire odaérek kinyitotta az ajtót. A farkast ledobom a földre.
- Innentől a tied. - közlöm, és lelépek. Deaton házához megyek. Deaton még nincsen itthon. Elmegyek lezuhanyzom. Felveszem a pizsimet ami nem más mint egy eredeti Beatles-ős felső, és egy bugyi. Azonban mikor lefeküdnék kapok egy hívást, Stilestól.
- Igen? - szólok bele
- Lana, a farkas akit hoztál Dereknek magához tért, de nem beszél mással csak veled. - közli