Már megint itt ezen a helyen találom magam. Tegnap este hívót fel Stiles, hogy tudnom kell néhány dologról, amik érintik az életemet. Még szerencse, hogy itt maradtam az államokban,és nem hallgattam a szívemre, mely vissza vitt volna Finnországba vagy Angliába. De itt maradtam New Yorkba, és az ottani klán vezérét ellenőriztem és persze még csináltam a dolgomat egészen tegnap estig. Stiles telefonált, hogy fontos dolgot kell elmondania. Így itt vagyok, a Stilisnki ház előtt, és bekopogok. Érzem, hogy bent van, és már izgult na meg hogy hiányoztam neki. Ha tudná, hogy én is ezt érzem, és nagyon nem hiányzik ez az érzés. Nem Stiles nyit ajtót hanem a farkas.- Scott. - mosolygok rá bájosan
- Szia,Lana. - köszön, és el áll az útból, hogy betudjak menni. Belépek a házba, és megcsapnak az illatok.
Scott mutatja az utat. Stiles szobájába vezet. A szobában ott van Lydia, aki az ágyon ül, Stiles aki csak járkás fel-alá, egy lány akivel még nem találkoztam farkas szaga van neki is, a hölgy egy széken ül. Derek Hale a sarokban áll keresztbe tett kezekkel. És Kira, a róka is itt van, a lány Lydia mögött az ágyon ül.
- Mi volt ennyire fontos? - kérdezem meg hangosan
Mindenki rám emeli a tekintetét.
- gyors voltál. - mondja enyhe szarkazmussal a farkas lány
- Ha az életemről van szó.
Stiles tekintetét végig magamon érzem. Minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel figyeli.
- Van egy lista. - kezdi a beszédet Scott. Megvárja míg újra ránézek. - Egy lista nevekkel, és a nevek mellett árakkal. Valaki más természet feletti lényeket bérel fel arra, hogy azok megöljék az összeset itt Beacon Hillsben.
- Nekem ez miért fontos? Csak nem arra kértek öljek? - nézek gúnyosan Scottra
- Rajta vagy a listán, Lana. - mondja Derek - a legnagyobb összeggel, Szívem.
Vámpír sebességgel megyek oda a laptop elé, és nézem a listát. És ott vagyok. Több millió dollár amit értem lehet kapni. Én miért vagyok rajta? Nem is vagyok Beacon Hills-be való. És kinek van ehhez képe? Ha apám megtudja megöli.
- Tudjátok ki ez? - kérdezem
- Nem. - válaszolja Lydia
- Ő fog rosszabbul járni, ha tényleg megakar ölni. - mondom.
- Miért? - kérdezi Scott
- Mert a klánom összes tagja bosszút fog rajta állni. - mondom. - és hidd el nem megölni fogják, az túl kegyes lenni
- Furcsa véleményetek van arról, hogy mi a kegyes és mi nem. - mondja Stiles
- Nekünk most menünk kell. - mondja Scott.
- Hová?
- Iskolába. - válaszolja a kérdésemet meg Lydia
Mindenki feláll, még én is. Soha nem jártam oda. Nem volt rá igényem. De gondolom nincsen itt maradásom azok után, hogy mindenki elmegy. Stiles előre enged, én pedig elmosolyodom rajta.
- Vigyázz magadra, Lana! - kiabálja utánam Stiles. Én pedig csak bólintok. Beülök a kocsimba, és elindulok a rendelő felé, de teszek egy kisebb kitérőt, a temetőbe. Van ott valaki aki számomra egykor fontos volt. Megállok a temető előtt az autómmal. Az egyik árusnál beszerzek néhány virágot, majd bemegyek a temetőbe.Hátulra indulok el, a régi sírók felé. A temető legeldugótabb zugába kell mennem, de ott vagyok. Mary. A kislányom sírja még mindig ugyan olyan mint volt. Leteszem a virágot, a kőre. Leülök a kőre, a virág mellé. 3 gyerekem közül, ő a legkedvesebb nekem. A kislányom, a maga szőke fürtjeivel, de megfázott még gyermek ként, és itt tudtam meg ki vagyok, hogy mire vagyok képes. Megfogadtam segíteni fogok akinek tudok. De persze azóta megváltoztam, ahogy változtak a körülmények is, de most itt van Stiles, úgy érzem ő más. Segítenem kell nekik. Stiles hiába nincsen a listán a barátai igen, és ha őket levadásszák Stilesnak fájni fog. Felállok, és elindulok vissza akocsimhoz, majd a rendelőbe. Deaton autója ott áll a ház előtt. Kiszállok majd belépek. Ő köszön nekem előbb. Behív a helységbe ahol a múltkor is voltam. Megkér üljek le. Meg is teszem. Lábaimat keresztbe teszem. Fekete-fehér magassarkú cipőmbe vagyok, egy fekete nadrággal, és egy blúzzal, amin egy blézer van. Deaton rendelője nem változott semmit. Érzem a másik helységből áradó állat szagot. Deaton előttem foglal helyet, kérdően nézek rá. Nem tudom mit szeretne, nem érzek semmit.
- Lana,segítenél? -kérdezi
- Miben?
- Elkapni a Benefactort. Itt maradnál, és beíratnálak a gimibe. - mondja, mire én leeset állal nézek rá, segíteni akarok, de mint az ő gyereke?
- Nem akarok rasszista lenni, de te fekete vagy, én meg fehér..furcsa lennék a gyerekednek.
- Örökbefogadás. - válaszol, és igaza van. Bólintok. Itt kell maradnom segíteni nekik, még ha ez azt is jelenti, hogy gimibe kell járnom majd.
- Akkor induljunk, lányom. - mondja
- De papírok?
- Vannak hamis papírjaid, nem, Lana? - bólintok - nekem vannak rendesek, és van egy az örökbefogadásodról. Még akkor csináltam mikor felbukkant a Benefactor.
- Honnan tudtad, hogy segíteni fogok? - kérdezem
- Stiles, és te. Ő a társad. És hiába nincsen a fiú a listán mindketten tudjuk mi fáj a legjobban az embernek.
- Ha a szeretteink halnak meg. - mondom, és közben lefelé nézek.
Deaton megy ki először, én pedig utána megyek.
- Üdvözöllek iskolánkban, Lana. - mosolyog a nő a titkárságon. Én visszamosolygok. A kezembe nyom egy órarendet, és már megyünk is, de ha gondolom beülhetek az utolsó órára, vagy megnézhetem a lacrosse edzést. Úgy döntöttem a lacrosse edzést megnézem. Kíváncsi vagyok milyen is az. Deaton viszont hamar lelépett. Még volt addig egy egész órám, de én odamentem a pályához, mentem volna, de kicsengetek. Valaki megfogta a kezemet. Scott McAll arcával találtam szembe magamat. Mellette pedig ott volt Lydia.
- Mit csinálsz itt?
- Beszél az ember így az iskola társával? - kérdezem. Érzem, hogy Stiles engem nézz hátulról. Hallotta amit mondtam, és érzem, hogy örül ennek a hírnek. De aggódik valami miatt aggódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése