Stiles és én szét válunk, de még mindig ölel, és a n őfelé nézzünk. Stiles felismeri, és utáltatót érezz.
Kate. - súgja, szóval ez az a tolvaj ribanc, aki megrövidítette a Hale családot.
A szaga, nem olyan mint egy átlagos farkasé, a többiek mellett megtudok maradni, de ez a farkas..nem is farkas jaguár, bűzlik. És ha valaki ennyire bűzlik az nem abból adódik, hogy farkas, hanem mert szar ember.
- Nem farkas vagy. - mondom. - Jaguár.
- Olyasmi..de te se vámpír vagy- Van benned emberi. Na kinek vagy az ivadéka? - kérdezi s felnevet.,
- Vlagyimir,a legfőbb. - jelentem ki büszkén, mire a nő döbbenten nézz rám.
- DE attól még nem vagy olyan erős min tő - röhög,. Már szólalnék meg, de Stiles a fülembe súgja, hogy maradjon a képességem a titkunk. A nő beleszagol a levegő és megérzi amit én is. Derek jön. A nőn mintha pánikot látnék. és ezt ki is használom. Neki rontok, és a nyakát fogom. Stiles-nak kiabálok, hogy húzzon el innen, de ekkor már átalakultam, és a fiú döbbenten ül. Szemeim zöldek, világítanak, a fogaim sincsenek a helyén. DE tovább mondom mit tegyen, erek szaga egyre erősebb, és mikor a fiú beszáll a kocsiba, megharapom a jaguárt. A vére, finom, ritkán ittam ilyen jót, amilyen büdös annyira finom is. De nem nyírhatom ki. Csak magamhoz kell láncolnom. Ezért nem iszok olyan sokat. Elengedem. Össze esik, de rám mordul, és már fut is. Letörlöm a számat. A karom tiszta vér. Vámpírsebeséggel megyek Stiles kocsijához, mire keress ne én már mellette vagyok.
- Hagytad futni! - kiabálja
- Hidd el, nem hagytam futni. - mondom, de nem érti. A fogaimat már visszahúztam, de a szemem még zöld lehet, mivel mindent a szokásosnál is jobban látok. Stiles elindul, még mindig érzem Derek Hale szagát. Stiles a fő útra megy, nekem pedig eszembe jut. A kocsim. Basszus. Reggel el kell érte jönnöm.
Deaton háza előtt állunk meg. Egyikünk sem beszél. Nem mondunk semmit, még egy sziát sem. Kiszállok a kocsiból. Intek, Stiles is így tesz, és bemegyek. Deaton az étkező asztalon ül, és valami könyvet olvas. Leveszem kabátomat, és most veszem észre, hogy a kalapom leesett és elveszett. Odamegyek a dokihoz. Észreveszek, egy levelet, is a könyv előtt, és még egyet a nevemmel, és apám pecsétjével . Elveszem, és felnyitóm. Apám azt kérdi, hogy vagyok, és Deaton mesélt neki a helyzetemről, értékeli, hogy segítek nekik. És a végére, hogy szeret., és olvassam el a könyvet, nem régen találta Firenzében.
- Miért küldte apa a könyvet? - kérdezem
- Én kértem. Több lényt kívánok megismerni, és Lana kérlek te is olvasd el. - kéri, és bólintok. Mikor rám nézz megdöbben. Biztosan véres vagyok. Felmegyek a szobámba és elmegyek fürdeni. A vér folyik le rólam, mintha nem is lennék. Ezután elmegyek úgy mondd aludni, sosem alszok mélyen nem is alszok, csak akkor ha valaki álmában vagyok, de ma nincsen rá szükségem, és erőm sem.
**
Reggel jóval előbb kellek fel, mint kéne. Egy szoknyát veszek fel, ahhoz egy fekete ujjatlan inget, a hajamat kivasalom, és kifestem magam. Végül egy magassarkút veszek fel, igaz azt kézbe hozom míg futok a kocsimhoz. Az autó még mindig ugyan ott áll, és benne van a táskám, és meglepő, de a kalapom is. Beszállok. Felveszem a cipőmet, és elindulok az iskolába. Lassan megyek, nem érdekel semmi. Van időm bőven. Gondolkodom. Stiles, és én. Vajon ez most mi? Ő a társam ez biztos, valami húzz hozzá, és érzem azt amit ő, és ha itt maradok a gondolatait és hallani fogom, és ő i az enyémet. DE ha itt maradok a kötelék erősebb lesz, és Stiles ember. Meg fog halni. Én pedig megint meghalok. Andrew elvesztése volt a legrosszabb mert ő volt az első. Még nem tudtam, hogy lehet védekezni. És nekünk minden alkalommal mikor meghal a társunk a szívünk meghasad. Nekem eddig négyszer hasadt meg. Volt Andrew, egy költő,, egy herceg és egy tiszt. És csak Adrew élhette meg, hogy öreg lesz. Az iskola parkolója még nincsen tele. Beállok a számomra legszimpatikusabb helyre. Kiszállok, és már meg is hallom Lydia, Malia, és Kira hangját. Feléjük fordulok, ott állnak a kocsim másik végében. Kérdően nézek rájuk.
- Este lesz egy buli, a tóparti házban. - mondja Lydia
- Igen?
- Meg vagy rá hívva. - mondja, és bólintok. Fogalmam sincsen mit mondjak erre. 18.század óta nem hívtak "buliba" akkor legalább is az estélyek még bulik voltak. Az alkohol nem volt alkohol, és a szex sem volt illetlen, ezeken a helyeken. Malia furcsán fehér a ma este hallatán, nekem pedig leesik. Telihold lesz. Szívás kis farkas. Elindulok a suli felé, de a lányok felém jönnek, és beszélgetni próbálnak velem, de nekem nem megy, bármit mondanak. Nem vagyok ehhez szokva. Nem szoktam hozzá, hogy valakit én érdekeljek. A szekrényemhez érünk, és még akkor is kérdeznek az angol tisztről.
- Lányok! Nem akarok bunkó lenni, de 341 évem alatt senki nem akart rólam tudni. Kérlek kicsit lassabban, fogok beszélni de ez nekem új, és furcsa. Néha azt se tudom mit beszéltek. - mondom, és ők bólintanak.
- Rendben, megértelek. - mondja Kira, és elindulunk Irodalomra.
**
Stiles ma végig engem nézett. Néha rám mosolygott vagy én rá. Órák után Stiles mellettem lép ki az épületből, és beszél valami sorozatról, nem is figyelek, de érzek egy szagot és ez neki is feltűnik.
- Kate az? - kérdezi, a fejemet rázom
- Két Vámpír. - mondom, és körbe nézek. Nem hiszek szememnek. - És az autómnál állnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése