2015. június 26., péntek

Prológus

Pontosan úgy nézz ki az állatorvosi rendelő, hogy Deaton megírta." Zárva"hirdeti  egy tábla az ajtón nagy betűkkel. Kopogok. Nem sokkal később egy magas és izmos fiú jelenik meg. Érzem rajtam,hogy nem ember és a szaga meg is mondja, hogy vérfarkas. Kiabál valamit, vár majd beenged. Köszön, és annyit mondd kövessem. A vizsgálóba vezet ahol Deaton már ott ül egy széken. Egy vörös hajú lány van még itt. A lány sír, így végig nézve a fiún ő sincs jól. Egy másik farkas is van a helységben. Őt felismerem, még gyerek korából.
- Kérlek Lana, foglalj helyet. - mutat Deaton a székre. Helyet foglalok. Lábaimat keresztbe teszem, és várom miért keresett meg. És persze nekem is van hozzá kérdésem.
- Mit akarsz? - kérdezem kicsit sem udvariasan
- A legjobb barátom bajban van, segítened kell. - beszél a Deaton mögött álló fiatal farkas
- Senki nem kérdezett, vérfarkas. - vágom hozzá, látom az arcán a meghökkenést, és már válaszolna, mire Deaton megelőzi
- Hallgass, Scott. - mondja, mire a fiú bólint. - Lana, segítened kell, de persze megfizetem. Egy barátomat Stilest megszállta a nogitsune. Tudsz segíteni?
A név ismerősen cseng. Tudom mi az, apám mesélt róla, és persze mégis éltem mikor egy róka kiszabadította, majd elzárta.
- Nem tudom erre a választ. - mondom
Mindenki engem figyel. Derek Hale, és Deaton tudja ki vagyok a többinek fogalma sincsen. Derek, sajnálkozóan nézz rám. A lány pedig nem hisz' ahogyan Scott sem.
- Meg se próbálnád? - kérdi Deaton
- Mit fizetsz? - kérdezem, és felállok. Körbe megyek  a szobában lévő asztal körül. Megfogom azt, és élvezem a csendet. Meglátom a tükör képemet. Normális fiatalnak nézek ki, de mégsem vagyok az.
- Mielőtt válaszolsz honnan tudtad, hogy hol vagyok, Deaton? - kérdezem
- Hallottam híreket, Lana. Ha a két Álomfogóból az egyik vagy, sokáig nem maradsz rejtve. Hallja az ember, hogy merre jársz. - mondja
Hallgatok. Körbe nézek a rendelőbe jobban.  A falak semmilyenek. Egy ajtó mögül kutyák ugatását hallom. Derek is rám emeli a tekintetét Az anyát látom benne, ugyan olyan a szemük. A lány aki áll, keresztbe tett kézzel és sír, egész szép.  Scott viszont türelmetlen.
- Nem fog nekünk segíteni Deaton! keressük meg a másikat! - kiabál a fiú
Gúnyosan felnevetek.
- Tudod Scott, azt nehéz lesz. Mert mint tudjuk nogitsune az elmét szállja meg. Hogy kitudjam onnan hozni Stilest aludni kell. Eddig rendben van, de míg én kitudom onnan hozni Stilest aki alszik ott bent, és így kiűzve a szellemet, addig a másik nem tudna mást mint a szellemet megölni, és valószinűleg megölné a fiút is. - mondom
- Segítesz? - kérdezi
- Mit kapok érte? - kérdezek vissza
- Hálát. - mondja a farkas
- Nem kell a hálád! - köpöm felé a szavakat.
- Akkor mi kell?
- A legsötétebb titkod, az amit senkinek nem mersz elmondani. - nézek a szemébe.
Mindenki Scottra nézz. Köztünk jár az emberek tekintete. Mindenki tudja, én vagyok az utolsó reményük. Hogy én tudom csak megvédeni a fiút az elmében. Scott rám nézz.
- Megegyeztünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése